Pages

The Affair 2x04 - Candy Crush


Mikor Cole az első évad végén pisztollyal hadonászott, akkor kaptunk némi ízelítőt abból, hogy milyen potenciális problémákhoz vezet, Noah és Alison döntése. A második évadban még nagyobb hangsúly van ezeken a konfliktusokon, bár korábban láttuk már őket felszínre törni, de közel sem olyan erőteljesen, mint a negyedik epizódban. Mikor a készítőket kérdezték, hogy hogyan képzelik el a sorozat folytatását a későbbi évadokban, akkor pontosan egy ilyen epizód járhatott a fejükben. Egyszerre sikerül tágítani a meglévő világon, plusz bemutatni, hogy kicsi gyerekek mellett a szülőnek nincs lehetősége felelőtlenül elsüppedni az önsajnálatban.

Helen fejezetével kezdődik az epizód, ami önmagában ritkaság, általában ha szerepel egy részben Noah nézőpontja akkor, az szokott az első lenni. Most nem és főleg azért, mert ezúttal is „egymás mellé épül” a két fejezet, a jellegzetes újramesélt jelenetek szinte teljesen kimaradnak ezúttal. Mindkettőjüket látjuk a bírósági tárgyaláson, de mindketten csak arra emlékeznek, hogy mennyire megszívták az egészet. Az epizód kezdetén Jon nagyon szépen felépített monológban rúgdossa meg Noah-t, hogy aztán jól beleszaladjon egy pofonba. Itt muszáj megjegyezni, hogy ha valaki olyan kategóriájú ügyvéd, mint ő, akkor kötve hiszem, hogy nem tudja jó előre, hogy olyan bíróhoz került az ügy, aki utálja a gazdagokat. Ennyire csak felkészül ha ilyen borsos az óradíja, kicsit tipikus, sorozatos megoldás volt így megoldani azt, hogy visszafelé süljön el a tervük a tárgyalással.

Noahnak azzal kell szembesülnie, hogy a bíró végzéssel tiltja meg, hogy Alison találkozzon a gyerekeivel, na nem mintha bármelyik fél annyira vágyott volna ezekre a találkozásokra. Az annyira hőn áhított közös élet soha nem kerül közelebb hozzájuk, mindig van valami kellemetlenség, amit még pont ki kellene bírni, mielőtt végre minden jó lesz. A tárgyalás után találkoznak Alisonnal, aki lelkesen tervezgeti az új életüket, hiszen végre megvan az első lakás, ami tetszik is neki. A sorozat nem foglalkozik olyan tényezőkkel, hogy most pontosan hogyan is élik meg, hogy ezt az újrakezdést csak más pénzéből engedhetik meg maguknak. Pedig az ego kérdése nagyon is jelentős az epizódban, Noah harca a gyerekekért, nem is nagyon szól másról. Mindent akar, az új életet a szeretővel, meg a gyereket is mellé, de úgy hogy ne degradálódjon hétvégi apukává. Arról sem esik túl sok szó, hogy pontosan mennyi (a gazdagoknak természetes) segítséggel nevelték fel Helennel a négy gyereket.

Ezek a kérdések pedig fontosak, ahogy azt nézzük, hogy Helen ugyanolyan felelőtlen módon akar viselkedni, ahogyan a férje, majd rá kell döbbennie, hogy nem engedheti meg magának. Először jön Max, hogy a szexuális jellegű viszonyra egyfajta párhuzamot jelentsen, de rögtön kiderül, hogy Helennek nem erre van szüksége. Vissza akarja szerezni az irányítást, hogy végre ne a feje felett döntsenek arról, hogy mi lesz az életével, ebbe pedig a milliárdos haver a főiskoláról nem passzol bele, mikor beosztja az idejét, rövid és hosszú távon egyaránt. Maxnél is saját magáról, az elszalasztott esélyről, meg az elérhetetlen iránti vágyról szól a közeledés, Helen érzései, vágyai nem igazán kerülnek szóba. Ezek után érthető, hogy Helen inkább a piához és a Maxtől kapott cukorkához nyúl, hogy egy kicsit rosszalkodhasson anélkül, hogy bárki bármibe is beleszólna. Csakhogy a gyerekeket nem lehet olyan könnyen kizárni, ha anyuka vagy, nem fér bele, hogy délután kiüsd magad.


A boltos jelenet mondjuk pont nem Helen nézőpontjából lett volna érdekes, mert (készítői döntés alapján?) elég finoman érzékeltetik csak, hogy ő éppen tudatmódosult állapotban van. De legalább kapott vicces szövegeket, plusz sikerült érzékeltetni, hogy egy ilyen boltban a nyomulós stílussal semmit nem fogsz eladni a sznob közönségednek. Ezután a fodrászatban elég nagy hangsúly van a fű mellékhatásaként jelentkező paranoid érzésen, ahogy Helen azt hiszi mindenki az ő helyzetén nevet. Mikor becsapódik a bomba és kiderül, hogy rohannia kell a gyerekeiért, ott sikerült ezt a kétségbeesett állapotot átadni.) (Azt is a drogok számlájára írjuk, hogy miért nem hívott egy Ubert inkább, ugye?) Az ominózus baleset szépen fel van építve, mindent ami később fontos lesz előre jelez nekünk a sorozat. Azon sem lepődünk meg, hogy a baj bekövetkezte után rögtön ott vannak a rendőrök, mert ez csak Helen emléke, ugye? Mindenesetre a készítők vázoltak egy teljesen életszerű eseményt, ami padlóra küldi Helent, úgy hogy semmi szappanoperás vagy melodramatikus nem volt benne. 

A helyzet pedig Noahnál is rávilágít arra, hogy a gyerekek teljes felügyelete, túl nagy falatot jelentene. Először a húgához érkezik, ahol az apját is ott találja. A szülőkkel kapcsolatban egy érdekes párhuzam van az epizód két fejezete között. Helen úgy érzi éppen most válik belőle a saját édesanyja, miközben semmit sem akart volna jobban elkerülni, mégsem tud kibújni a saját bőréből. Ezzel szemben Noahnak nyilván eléggé hűvös a kapcsolata a saját édesapjával, aki teljes mértékben elutasítja a fia viselkedését. Igyekezne rávilágítani arra, hogy ha valaki férj és édesapa, akkor kötelezettségei vannak, amik túlmutatnak saját magán. Ez a része az epizódnak már szappanoperásabb és teátrálisabb. Noah meg sem próbál érvelni, remélhetőleg tudja, hogy nem is tudna semmi meggyőzőt mondani. Helyette inkább menekülőre fogja és még a testvérét is elutasítja, aki nyilván sokkal jobban átérzi, hogy a gyerekek folyamatos felügyelete pontosan mit is jelent.

Ekkor Noah igazi rohadékként viselkedik, aki örül a Helennel történteknek, de őszintén szólva nem tudom, hogy önmagában a bírósági tárgyalás elég-e ahhoz, hogy indokolt legyen ez a reakció. Pláne, hogy látjuk, hogy a jövőben az ő pénzéből igyekeznek majd menteni a seggét, méginkább visszataszító, hogy megpróbál még egyet rúgni a gyermekei anyjába, azok után, amit már megcsinált vele. Nyilván nem kizárólag Noah a hibás a történtekért, de a sorozat elég egyértelműen felépítette a párhuzamot és értjük is Helen viselkedését, Noahnak egy kicsit több önreflexióra lenne szüksége. A negyedik rész alapján minden visszafordíthatatlanul rosszabb lett, akkor is ha egy pillanatra elfelejtjük a gyilkosos szálat. Én nagyon szeretném, de a készítők nem ezen a véleményen vannak, bár a mostani epizódban csak egyetlen jelenet üti tovább ezt a szálat, ahol kiderül, hogy nem sikerül áthelyeztetni a tárgyalást más városba. Valószínűleg Noah majd ártatlanul megy börtönbe, de gondolom ide csak a sorozat végén jut el a történet.

Egyéb felfedezések:
  • The Affair címadó projekt: A Crush and burn címet már az előző évadban elsütöttem, úgyhogy maradjunk a sokkal kevésbé fantáziadús „Candy Crush”-nál.
  • Elég nagynevű színészeket találtak Noah családtagjainak szerepére, ebből lehet arra következtetni, hogy az évadban még látjuk őket?
  • Noah általában igyekszik jobb fényben feltüntetni magát az emlékekben, de most a bénázása a baseball-lal benne maradt, valószínűleg pont azért, hogy az elveszített kapcsolat a legnagyobb fiával még világosabb legyen. Itt meg kell jegyezni, hogy a Yankees meccsjegy néhány résszel ezelőtt nem annyira szólt Noah-ról, mint azt gondoltam. Lehet csak Noah nagyítja fel, de elég penge baseball-osnak tűnik a srác szóval nagyra értékelte volna azt jegyet, persze ettől nem változik a tény, hogy Noah egyszerűen vásárolni akart (más pénzéből?) szimpátiát.
  • Az Uber fizet a sorozatnak a folyamatos említésekért?
  • A legviccesebb beszólás a részben egyértelműen Helen Apple-szlogen nyúlása volt: “It will change the way you eat salad.
  • Második helyezett: “Who has a Xanax for the Über driver?

Unknown

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése